Mindent tudni akarok :)
Regény és novella írás
Forgatókönyvírás
Hasznos dolgok
Keresés
| Hogyan írjak? |
 |
 |
 |
|
Hogyan írjak? Szerintem a legjobb megoldás, ha spontán írunk. azaz mindent úgy, ahogy az adott pillanatban eszünkbe jut. Írjunk, írjunk és írjunk, ne akadjunk meg a hibákon! Ne érdekeljen az, hogy valamit helytelenül gépeltél be, hogy nyüzsög a helyesírási hibáktól, vagy teljesen zavaros lett a mondat!!! Írjunk folyamatosan tovább, a gondolataink szövögessük, a tartalomra koncentráljunk! Az írógép és a számítógép, és ezáltal a betű a gondolataink rögzítésére szolgáló eszköz. ne ezek irányítsanak minket. Léteznek írók, akik minden egyes mondatot alaposan átgondolnak, javítgatnak. Szerintem ez rossz megoldás. Egyszerűen azért, mert a mondataik ezáltal túl átgondoltak, túl célratörőek lesznek. Ezekből olyan könyvek lesznek, melyeket elkezdünk olvasni, és egyszerűen elfáradunk tőle. Az ilyen könyvet hamar a sutba vágjuk. míg a másik szinte magával ragad, sodor tovább minket, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy mindjárt befejezzük. Miért van ez? Mert az író lendületesen írt! A túl átgondolt szöveg nem természetes. Gondoljunk bele a politikai szónokok beszédeibe. Ritka kivételtől eltekintve borzasztó unalmasak. Ez azért van, mert rövid idő alatt renget információt próbálnak meg közvetíteni felénk, ezért jól átgondolt, többször át szerkesztett mondatokat írnak. A tartalom lehet, hogy rendkívül meggyőző, de így sűrűn benyelve, igen nehezen dolgozható fel. Talán ha lassan elolvasnánk, minden egyes mondat után meg-meg állva. teljesen érthetővé és feldolgozhatóvá válna a szöveg. Az emberi agynak van egy ritmusa. Van egy adott határ, amiben képes még jól feldolgozni az információkat. Ha ezt nagyon besűrítjük, egyszerűen elfárad. Mesélek egy történetet. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a zenészek felfigyeltek egy új lehetőségre, a számítógép alkalmazására a zenében. A nyolcvanas évek hajnalán meg is született a MIDI technika. A MIDI lényege, hogy a számítógépbe bekottázott, vagy be programozott adatokkal vezérlik a hangszereket. Ennek nagyon örültek a zenészek, mivel a technika egy rendkívül hatékony dolgot adott a kezükbe. A MIDI hirtelen nagyon közkedvelté vált, de rövid idő után észrevették, hogy valami nem stimmel! A hangok tökéletesek, a ritmusban semmi hiba, mégis az egész olyan furcsa volt, olyan természet ellenes. A dalok és zenék egyszerűen „ meghaltak”. Nem értették az okát, teljesen megriadtak. Aztán jött egy zseni, aki rá jött a problémára. Kifelejtettek a MIDI-ből egy fontos tényezőt: az embert! Összehasonlított egy MIDI felvételt egy eredeti felvétellel és észre vette, hogy bizony az ember nem pontos, kicsit elcsúszik, kicsit hamis, stb. Fogta hát a MIDI zenét, és szándékosan elrontotta. Ide oda csúsztatta a sávokat (egy minimális határon belül) egy kicsit bele piszkált a dolgokba, és lám csodát, a zene életszerűvé vált! Ez a felismerés szinte pánikszerűen száguldott végig a világon, és az összes MIDI szoftvert gyártó cég közel egy hónap leforgása alatt beépítette a szoftverébe az ún. humanizer ( ronda fordításban: emberesítő) kapcsolót. A mai szoftverekben ez már alapbeállításban benne van! Mert rájöttek, a matematikailag és fizikailag pontos hang/ dallamszerkezet teljesen természetellenes az emberi fül számára. azaz az agyunk számára! Már csak ezért is javaslom azt, hogy inkább a gondolataink száguldjanak, mintsem görcsöljünk mondatról-mondatra. Tehát írjunk könnyedén! Nem baj, ha szabadon engedjük a fantáziánkat, mert ezáltal jobb esetben túl írjuk magunkat, ami igen hasznos dolog, ugyanis egy elkészült szövegrész meghúzása sokszor előnyére válik a műnek. Kiváló példa erre a középkori festők technikája, amit Piombo mester és tanítványai Giorgone és Tiziano is alkalmazott. Amikor egy festmény nagy részével elkészültek a képet háttal a falnak támasztották. Ennek két technikai oka is volt. Egyszer nem érte a napfény, ami a színek károsodásához vezetett volna, másodszor nem rakodott rá por, ami lassan száradó olajfestés esetén, szintén nagyon káros. De miért támasztották a képet a falnak? A válasz nagyon egyszerű: hogy ne lássák! Minimum egy hétig rá se néztek a képre. Ezt azért tették, hogy a fejük "kitisztuljon". Egy festményen sokszor olyan sokáig dolgoztak, hogy a szemük és az agyuk már belefáradt a képbe. Ez idő alatt egy másik festményen dolgoztak, majd amikor jónak látták, újra elővettek a képet, és visszarakták az állványra. Egy- két hét után már egészen más szemmel látták a képet. Sokkal jobban észrevették a hibákat, látták min és hol kell javítani, alakítani rajta. És mit látunk ma? Egy csodálatos, harmonikusan felépített gyönyörű festményt! Biztos hogy igazuk volt! És tegyünk mi is így! Írjunk tovább, majd később térjünk vissza a régebben megírt részekhez, amikor azok már "kitisztultak" az agyunkból! Ha így olvassuk őket, sokkal előbb észrevesszük a hibákat, és sokkal hatékonyabban tudjuk javítani a szöveget stilisztikai szempontból is. |
